Szeptember 13, csütörtök délután 14: 35 – Panzió

Nem sok vendég volt azon a napon…. persze a törzsvendégek alap,hogy ott lapultak a pultnál,vagy az ablak melletti asztaloknál. Mike az ablak mellett ült,és egy kólát iszogatott. Épp akkor érkezett oda Brigitte a pultos lány egy tálcával a kezébe.

Brigitte: Mi a helyzet Mike? – és leül mellé egy székre,majd kifelé néz az ablakon- nem semmi ez a nap…..

Mike: Mondhatnám ugyanezt…. elvan intézve jövőre Európa,hallod kurvajó meló lesz.

Brigitte: Sikerült? Jesszus,mégis hogy? Nem azt mondtad múltkor,hogy kezded feladni,hogy eljuss oda,és….

Mike: De igen. De azóta változott minden. Apám támogatja a tervemet,amíg anyám késztetést érez arra,hogy mindenbe beleszóljon,de megmondtam neki,hogy 18 elmúltam,nehogymár ő mondja meg mikor megyek és hova…. mégis…. na,és akkor én meg ugye szépen tervezgettem,és végülis ha minden jól megy keret meg lesz, a többi meg már csak rajtam múlik. Ez életem legszebb napja….

Brigitte: Az kicsit durva volt,hogy így megmondtad neki,de te dolgod. –majd beállít egy kisebb banda, szintén a végzősök közül páran,majd rögtön nagy hangzavar támad- Én is elmehetnék már valahova,nem birom ezt a nyomort itt.

Egyik fiú: Egy sört kérnék cica!

Brigitte és Mike mindketten a hangoskodó társaságot nézik,majd Brigitte félrehúzza a száját:

Brigitte: De azt hiszem nem is akarom sokáig…. – ezzel visszamegy a pulthoz, Mike pedig feláll lerakja az asztalra a 200ast.

Mike: Majd holnap beugrok,ha más nem… és beszélünk még,amúgy is akarok még veled.Na csá.  – szól oda Brigittnek, és ezzel távozik. Ez is de sietős mostanság…. –gondolja Brigitte, majd kiviszi azt a pár darab sört a társaságnak.

Még aznap,suliba.

Ginger és Jesse jönnek lefelé a lépcsőn, pont nem rég volt vége a 7. órájuknak.

Jesse: Bazdmeg, most jutott eszembe,hogy holnapra megígértem Miának,hogy lemegyek hozzá….. vagyis estefelé….. de kedvem az kurvára nincs….

Ginger: Én úgyis hiába kérdezem,hogy minek vagy még vele, te komoly érzelmeket szeretnél, de ő meg csak baszni akar,a vak is látja…..

Jesse: Jól van már, mit ütöd bele mindenbe az orrodat…?!

Ginger: Ooooké,csak vélemény volt,de nem számít. Ha ennyire fáj az igazság,de mindegy.-ezzel balra kanyarodik és a kijárat felé igyekezik.

Jesse: Csigavér Ginger, csak ideges vagyok.

Ginger: Te mindig ideges vagy hallod. – és Jesse-re néz,majd vigyorogni kezd – Idegbeteg állat.

Jesse: Ne kötözködj megint,mert nagyon megbánod. – figyelmezteti Gingert vigyorogva.

Ginger: Óóó mert te már…. – kezd el nevetni.Majd kisétál az ajtón.
Jesse: Hé várj már meg! –rohan Ginger után – amúgy arra nem gondoltál,hogy beszélned kellene Corey-val? Nagyon kész van mostanság,úgy néz ki.

Ginger: Bazdmeg,mi vagyok én?! Már nem azért,beszélek vele,de ilyen ügyeket mért mindig mindenki csak rám tud bízni?

Jesse: Nem igaz,hogy mindenki. Amúgy meg megbíznak  benned kicsim,nem vetted még észre?

Ginger: De igen,csak van elég bajom,nem hogy még másokét is magamra vegyem….

Jesse: Szóval nem akarsz Coreyval beszélni? Ha akarod én…

Ginger: Nem Coreyról van szó,hanem … mindegy,hagyjuk. A mai nap akármibe belekezdek mindig kihozom mindenkiből az idegbeteget.

Jesse: Na azért a mindenkivel túlzol bogaram,nem gondolod?

Ginger: Pfff, van pofád … ? –röhögi el magát a lány, majd megcsörren a telefonja. – Brigitte az. Sose szokott hívni,most ugyan mér….? – majd felveszi.

Jesse: Talán nem fizettél.

Ginger: Fogd már be,mindig fizetek,te állat!

Jesse: Csigavér,csak poén volt… - mondja röhögve

Brigitte: Öö Ginger… nem azért hívtalak.

Ginger: Ja bocs,én meg nem neked mondtam. – húzza el a száját a lány,majd Jesse-re néz.- csak  egyeseknek nincs jobb dolguk,mint felhúzni. Jesse már mondani akart valamit,de Ginger befogta a száját.

Brigitte: Ja értem. Amúgy csak azért hívtalak mert Corey itt van bent a panzióba, téged vár negyed 3 óta,azt mondta megbeszéltétek…

Ginger: Jesszus el is felejtettem…. Oké,mond meg neki,hogy 10 perc maximum és ott leszek,de várjon meg!

Brigitte: Oksi, mondom. Siess. Szia.  –ezzel Ginger leteszi a telefont,majd elrohan.

Jesse: Hová mész te lány?

Ginger: Bocsi,sietnem kell,majd holnap beszélünk. – és felszállt az épp akkor érkező buszra sietve.

Délután 14: 51,park

Mera és Gerard, és Sam üldögélt ott hármasban. Beszélgettek.

Gerard: Honnan a faszomból tudjátok,hogy Angela AIDS-es?! Elvetemült állatok vagytok,bazdmeg mit kavartok itt fölöslegesen szart? Nincs elég dolgokat,vagy mi van?! – majd a tóra néz,idegesen, ezernyi gondolat cikázik a fejében.

Mera: Onnan drágaságom,hogy ő maga mondta! Talán hazudik? Tudod ki hazudik ilyen életbevágó dolgokkal…. És ahelyett,hogy itt szidnál mindenkit,meg bazdmegoznál, néznél magadra mekkora gyökér vagy,hogy mindenkit csak átbaszni tudsz….

Sam: Gyerekek,fejezzétek már be a vitát. Mégis mi értelme van annak,hogy lerohanjátok egymást?! – és mindkettőjük fejére ráteszi a kezét,hogy megsimogassa,de Gerard rászól:

Gerard: vedd már le rólam a mancsod. oké? most inkább találjunk ki valamit….

Mera: Tudod ki fog itt neked találgatni. Álmodik a nyomor,hogy mi majd szépen kihúzunk a csávából…. komolyan mondom példát vehetnél Samról,ő nem egyfolytába minden héten mással kúrogat…..

Sam: Messze nem,öregem.

Gerard: Mondd már meg szivem,neked mi a problémád?! Na és ha mégis AIDSes akkor mért te vagy a legjobban kiakadva?

Sam: Gondolkozhatnál. Talán nem feküdtetek le egyszer? Vagy rosszul informáltak? – néz rá Gerardra, aki Merára néz.

Gerard: De… de igen. De egyáltalán nem biztos,hogy AIDSes a kiscsaj,nyugi már. Mi van ha nincs is semmi egyáltalán? Fölösleges a hiszti,nem gondolod? Egy kis semmiség miatt.

Mera: Óó  a faszomba semmiség,neked minden semmiség…. Az előző barátnőddel Coreyval is lefeküdtél vagy nem? Mert te már ezekre büszke vagy mi….

Gerard: Na jó Mera, én nem nézem itt tovább az elkínzott pofádat,megyek haza,alszok egyet, azt leszarom az egészet. Se te,se Corey se érdekel. Se a többi kiscsaj… -éppen menne el,de mihelyt kiejtette,hogy „többi kiscsaj” megáll,és visszafordul. – Mera.. ne értsd félre…..

Sam: Na gyerekek lelépek,látom itt rám nincs szükség. Gerard te meg legalább hazudni tanulj meg….. na pás. –ezzel ott hagyja őket,és elhúz.

Mera: ….. Mi az,hogy többi kiscsaj? Bazdmeg… mi az,hogy többi kiscsaj?! 3 hónap alatt hány csajjal feküdtél te le?!

Gerard: Négy….

Mera: Négy…aha szép. Szóval megfertőztél engem is,Coreyt is, és még pluszba két csajt…. legalább tudnál vigyázni,de ááá . 5 éves kisgyerek vagy…. – majd tiszta könnyes szemmel fogta magát és elrohant Sam után.

Gerard csak állt ott tétlenül,nem tudta mit tegyen, de hogy Angelával beszélnie kell,abba biztos volt. Levette a szemét Meráról,majd megfordult és lassan bandukolva indult el az állomás felé.

„Sam váárj!” – Hallja a kiáltozást Sam,majd hátranéz, és látja,hogy Mera fut utána.

Sam: Hogy tudsz ekkora vadbarommal barátkozni? Egyáltalán összejönni vele?

Mera: Ha most csak ennyit tudsz mondani,akkor inkább haza is megyek,nincs kedvem ehhez. Amúgy meg ismersz. Minden szart félreismerek. – erre elkezd szemerkélni az eső.

Sam: Oké, oké bocs. Elég szar a hézag….

A szemerkélésből szinte már zuhogás lett. De Sam és Mera ettől függetlenül ugyanúgy sétáltak tovább,mit sem törődve azzal,hogy csurom vizesek lesznek…

Mera: Az. De inkább ne is beszéljünk róla. Tényleg jobb lesz ha hazamegyek,és lefekszek aludni,vagy valami…aztán majd csak jobban leszek,nem akarok erre gondolni.

Sam: Ahogy gondolod. Én viszont beugrok a panzióba….

Mera: Akkor inkább megyek veled. – majd rá néz Samra,és mennek tovább.

Folytatása következik.