Mikor minden sötétségbe borul,

Bennem a magány és a félelem dúl.

Egyedül vagyok…

Várok a csöndben egy szót,

Mi kiáltásomra válaszol.

De semmi…

Úgy érzem nem érdemes így élni,

Hogy soha nem tudok boldog lenni csak félni.

Továbbra is várok…

Szememből érzem egy könnycsepp hullik le,

Közben kérdezem...ha eltűnnék vajon valaki keresne?

S nem jön a válasz…

Ha meghalnék,

A fájdalomtól végleg búcsút vehetnék.

Egy pengét keresek…

Testemen sebet ejtek…

S hallom a kérlelő hangokat,

Ezt ne tedd, nem szabad.

De én csak nézem milyen szép,

A sebekből egyre csak folyik a vér.

Nézem milyen szép…

Ahogy eltávozik belőlem,

Fekete ruhámra folyik,

Mind az, ami eddig éltetett.

Minden vörös…

A kezemet nyújtom,

Bízva abban, hogy valaki megfogja

És pár szót szól halkan.

Senki nem hall…

Vágyom egy ölelésre

És hogy valaki megértsen végre.

De már késő,

Mindennek vége,

Holtan fekszem a sötétbe...