A szerelem k�nozza a sz�ved...

A szerelem k�nozza sz�ved szenved�ssel,
De a f�jdalom majd megsz�nik id�vel,
Egyszer majd elm�lik, �szre sem veszed,
S akkor boldogs�ggal teli lesz a sz�ved,
De m�g most m�g f�j, sz�tt�p, s �get,
M�g r� nem j�ssz, hogy mindez ami �ltet,
Mikor ajkad, ajk�hoz �r,
Mikor sz�vedet a v�gy t�pi sz�t,
�rzed, hogy neked csak � kell,
S hogy nem cser�ln�d el senkivel.
Fogod a kez�t, s szemed l�ngol,
Sz�ja m�r forr a cs�kodt�l, a sz�dt�l,
Sz�vetek �ssze�r, �r�k nyugalomra t�r,
Mert megtal�lta, azt aki�rt �l !

Versben mondom el...

Versben mondom el neked,
azt, mit sz�ban nem lehet.
Mert, ha sz�ban mondan�m,
beleremegne a sz�m.
�gyhogy nagyon j�l figyelj most r�m.

Azt, hogy mit jelentesz nekem,
senki sem �rtheti meg sosem.
Azt, hogy mennyire szeretlek,
m�g te sem �rted azt hiszem.

Sokan azt mondj�k,
a sorsunk meg van �rva.
Sokan azt mondj�k,
a sorsod a saj�t kezedben van.

Azt k�rted k�ldjelek el, ha f�j.
De hi�ba f�j nem tehetem,
mert akkor nem lenn�l nekem.
Ha elk�lden�lek, eldobn�m az igaz szerelmet,
mely n�lk�l �rtelmetlen �lnem.

Te is tudod, hogy ott az a k�tel�k,
az a l�thatatlan misztikus dolog,
ami �sszek�t minket.

Tudom, hogy a lelked m�ly�n
te is �rzed, �s nem �rted,
nem tudod megmagyar�zni mi�rt,
de nagyon kellek neked.

Tudom f�lsz az ismeretlent�l,
�s tudom sok a vesztenival�d is,
de k�rlek ne z�rk�zz el.
N�zd meg azt is, hogy milyen az ismeretlen,
�s n�zd meg azt is, hogy mennyit nyerhetsz.
Sose csak az �rnyoldal�r�l n�zd a dolgokat.
Mindig n�zd meg a napos, boldogabb, sokat �g�r� oldal�t,
mert nekem nagyon kellesz.

V�gs� b�cs�

Most �gy �rzem, v�gleg
Elv�lik kett�nk r�g�s, m�gis f�nyes �tja,
Nincs mi visszatartson,
Hisz m�ra kisz�radt a szerelmed k�tja.

Biztosan nem �rted,
Mi�rt kell ily gyorsan, gy�v�n elszaladnom,
De sajnos nem �rzem azt,
Hogy van valami, mi�rt �rdemes m�g maradnom.

Sz�modra tal�n csak egy
M�l� kis pillanat volt, mit velem t�lt�tt�l,
B�r ezzel az id�vel
Bens�mbe �letet s boldogs�got �nt�tt�l.

De lelkem most f�ldre zuhan,
Mint az �sz gyeng�d �l�ben elsz�radt falev�l,
�r�kre csendben marad,
Nem sz�lal meg t�bb�, s m�r nem is rem�l.

K�nnyek n�lk�l zokogok,
Mert borzaszt�an f�j, hogy most mi is itt tartunk.
F�j, hogy nem �lelhetsz �t t�bb�,
Hogy egyszer voltunk, �s most sehol sem vagyunk!

Ha felkel a Nap, majd
Megb�jok a s�t�ts�g hatalmas �larca m�g�tt,
Mert testemben a mag�ny
Haldokl� v�kony kis keze s�r� h�l�t sz�v�tt.

A r�gi t�z, mi bennem
Egykor v�gan �lt, most �r�k �lomra k�sz�l,
Csak sz�llel sz�ll�
Hamu lesz az, mi megmarad bel�le v�g�l.

H�tat ford�tok ennek a
Szenved�snek, s egy �j nyomorba veszek,
Mert ezent�l egyed�l j�rom
Utam, mely az eml�keim temet�j�be vezet.