Vallom�s 

Eddig azt hittem, hogy �lek.

�s hittem azt is, hogy semmit�l sem f�lek.

�s hittem azt, hogy �rzelmem egy sima v�zt�k�r,

Melyben a lelkem napf�nye t�nd�k�l.

De r� kellett d�bbennem, hogy eddig halott voltam,

S lelkem f�nyl� napja, s�patag hold csak.

Mert megjelent�l Te, mint megv�lt� csillag,

S l�nyem s�t�t eg�t csak �gy beragyogtad.

Pr�b�ltam ellen�llni, hogy meg ne vakuljak,

�rzelmeimet eszemmel uraljam.

De �gy l�tszik �rzelmem ingov�nyra �p�lt,

Er�snek hitt v�ra csak k�rty�b�l k�sz�lt.

Mindig R�d gondolok, �s arcodat l�tom,

Nem is j�n szememre �jszak�nk�nt �lom.

Lelkem tengere m�r-m�r fodroz�dik,

S �gy �rzem, sz�vem nemsok� elv�rzik.

Elv�rzik a sz�vem, mert el fogsz menni.

Tombol majd a tenger, a v�r meg �sszeomlik.

Lelkemben t�tong� �r lesz csup�n,

�gy fogom �rezni, elem�szt a hi�ny.

H�t ez�rt pr�b�lok nem Bel�d szeretni,

Pedig �n is szeretn�lek �r�kk� �lelni,

S csak hagyn�m, hogy �gy aludj�l rajtam,

S csak figyeln�lek csendben, hogy l�legzeted haljam.