"Játék az élet, a halál komoly.
Láttára megfagy tréfa és mosoly."
(Komjáthy Jenő: gondolatok a halálról)
"...mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is..."

Mérlegeltem, mi volt, s mi lesz és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem egy üres halál...

Az élet maga egy álom, melyből felébredve a halállal nézel szembe!!

"Az tesz minket sebezhetővé, hogy nem fogjuk fel: van rosszabb a halálnál..."

A halál nem lehet olyan rossz dolog, még senki nem jött vissza panaszkodni.

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Az élők csupán vakációzó halottak.

Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő!

Élni segít, aki halni tanít.

Élő embernek is lehet holt lelke.

Ha a természetes ételek valóban olyan egészségesek, akkor hogy lehet, hogy az emberek 70%-a természetes halállal hal meg?

Ha megéred a százat, akkor megúsztad. Nagyon kevesen halnak meg száz éves kor felett.

Mindenki a mennyországba akar kerülni, de igazából senkinek sem akaródzik meghalnia!

Minél előbb meghalsz, annál tovább leszel halott.

Ne feledd el, sírva jöttél a világra, s körülötted mindenki mosolygott. Úgy kell élned, hogy mosolyogva menjél a másvilágra,
s körülötted mindenki sírjon...

Vajon van élet a halál előtt?

Reggel megismerni az igazságot és este meghalni. (Konfu-Ce)

Akik napi programjukból ki tudják iktatni a halál lehetőségét, azok az optimisták. (Arkagyij Sztrugackij)

Az életet nem lehet élve megúszni. (Ismeretlen)

"Gyöngeségünk a test gonoszságában lakik, éa azokban a földi részekben, amelyeket elemészt a halál.
 Maga a test nem gonosz, de benne van a gonoszság. Ez okozza a félemet és a vágyat, a bánatot és az örömet." - Vergilius

A halál nem választ el,csak a szeretet.

...ha hatalmamban lett volna, hogy ne szülessek meg, bizonyára nem vállaltam volna az életet ilyen nevetséges feltételekkel.
De még hatalmamban áll meghalni..

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy...
 Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól; akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél;
az ember mindig jobbat remél. Porból lettem, s porrá leszek; félek, hogy a ködbe veszek. "

"Meghaltál bennem és én is meghaltam. Úgy ringok Isten és Közted mint törött hintaló. Egész belefáradtam már, de így a jó."

"Meredek út amelyen haladok, vért izzadok, de mégis dalolok. Talpam alatt hegyes kavicsok gyötörnek amíg bírom addig ballagok"

Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem..fáj egy szó, egy tett, meghalok az élettől, hiszen a halált keresem.