Három mókus szaladgál szanaszét a réten, Az egész erdőt felgyújtották poénból a héten. Kergeti őket minden állat: bagoly, disznó, papagáj, Miközben ők futkostak, feltűnt egy nagy akadály, Feltűnt egy nagy akadály, feltűnt egy nagy akadály. Mi lehet ez - kérdi egyik -, közben lábát szedte, Vagy egy disznó, vagy egy tuskó, vagy a barnamedve, Beugrottak az odúba, mert a medve rendőr volt, De az egyik mókus kinnmaradt, és rekedt hangon így szólt, Rekedt hangon így szólt, rekedt hangon így szólt: Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne, Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már, Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne, Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád! Gyorsan-gyorsan észbe kapott, cselekedni kéne, Mert ha ez itt nyakon ragad, életemnek vége, Gyorsan-gyorsan éppen jókor lábai futni kezdtek, Közben bentről apja, bátyja, tudomást se vettek, Tudomást se vettek, tudomást se vettek. Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne, Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már, Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne, Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád! Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne, Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már, Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne, Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád!