Ady Endre:Az én menyasszonyom


Mit bánom én,ha utcasarkok rongya,
De kísérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó,forró nyárban:
"Téged szeretlek,Te vagy,akit vártam."

Legyen kirugdalt,kitagadott céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon,törjön össze lábunk

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt,gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn,az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon,egyformán szeressen:
Könnyben,piszokban,szenvedésben,szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő:legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne:életem,halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt,egymást istenítve.

Meghalnánk,mondván:
"Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták,hófehérek."