soha ne nézz vissza ha nem tudsz nevetni,
soha ne nézz előre ha nem tudsz álmodni.
Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni.
Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk.
Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert.
És ezt nem akarom.
Inkább hallgatok. Hallgatunk.
Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.
állj! látom, hogy félsz, kelj fel és járj,
tedd meg, hogy élsz
hogyha ez vígasztal, tudom, milyen szar,
ezt játszom én is, minden tavasszal.
ölnék, vagy ölelnék ahhoz, hogy mások megértsék
ki vagyok én és mit akarok,
hogy miért élek és miért halok.
Fej mellé az ész, kell az is, hogy láss
és ne csak nézz.
Nem lehetsz mindig hibás, nyisd ki a szád
üvöltsd, hogy kapja be a világ
ide az kell, ésszel, meg erővel.
ne mondd, hogy megint félsz
ne mondd, hogy semmit nem érsz
ne mondd, hogy feladod
ne mondd azt, hogy nem a te harcod
Csak szívj! szenvedj, ha élsz, küzdj, hogyha fáj,
harcolj, ha félsz.
Jól tudod mit ér el, aki letérdel;
és imát morzsol a kezével.
Ide más kell, ésszel, meg erővel.
ne mondd, hogy megint félsz...
A szemed a pályán, most te vagy a tét,
minden-minden, csak magadért.
Annyi hajtson, ami megőrjít,
ha ami nem pusztít el, megerősít.
Ha azt kérdezem, hogy mit csinálnak a halálistenek, mi jut először eszedbe? Halálistenek nem léteznek! Rendben. De ha egyszer a kezedbe kerülne egy könyv,ami azzal a hatalommal ruházna fel, hogy akinek a nevét beleírod az meghal, akkor se hinnél bennük?
AJÁNLOM AZ OLDALT
