Azt mondják az álom valósággá válhat,

Ha ez igaz lenne, sosem lenne bánat.

nem hullanának könnyek, szívünk nem is fájna,

Ha a legszebb álmunk is valósággá válna!

Az élet gyönyörű, mégis nagyon fáj,

Rád találva mégis minden más.

boldog vagyok, szemem csillog, ragyog,

mert tudom te vagy kit szeretni tudok!

Nincs már álmom, nincs nekem végzetem,

Csak az elmult évek,m amiket emlékezve néhetem.

Gyötrő évek, s néhha vidám napok,

a hátralévő időben én még mit kaphatok.

Rajtam múlik, arcom merre fordítom,

De ez csak az én dolgom,

halkan, önmagamban ordítom.

Számban megtapadt
minden rossz éjelem
lelkemben fészket rakott
a szorító félelem
mint tört szárnyú
madár
a dűlőút porában
vergődöm
sorsom láncai
a földhöz szorítanak
csodaváró szemeimben,
mint a hamuval fedett
zsarát
szunnyad a hamvadó
remény
néha percekre
felmelegít
egy-egy dallá váló
költemény
de azután újra érzem,
mindez csak
csalóka tünemény.