Üres ígéretek, hamis szavak,

Melyek tőled oly sokat hangzanak..

Mond miért kínoz e néhány fájó szó?

Miért áltattál engem, mért volt ez neked jó,

Boldoggá tesz az, hogy engem sírni látsz?

Bár az sem igaz, mert nem láthatod,

Mikor esténként könnyekre fakadok..

Úgy fáj, hogy hazudtál, s olyat ígértél,

melyről műár tudtad, hogy úgysem tehetnéd..

S elhitetted velem, hogy ez valóság,

De már tudom, hogy ez is, mint életem, csak egy hazugság.

Mond hová veszett a sok idő?Melyet veled éltem át..

Fáj, hogy így van, de szívem visszahúz hozzád.

Esténként mikor visszagondolok,

Hogy mennyi élmény köt hozzád, s sírva fakadok..

Sírok mert hittem neked, pedig átvertél,

és lehet, már akkor tudtad, hamisan ígértél..

Lehet, hogy azt is hazdutad, hogy szeretsz,

és minden csókod hamis volt...Lehetséges ez?

nem, ez nem lehet..Tudom, hogy szerettél,

hisz nekem adtad mindened, s nekem éltél.

Tudom, hogy átvertél, és ez nagyon fáj,

De szenvedek, mert ezt elnyomja a sok szép perc, mit nekem adtál..

hogy tudnék haragudni, rád, kit úgy szerettem?

Hisz összekötnek az emlékeink, melyet sohasem feledtem.

Habár most messze vagy, de tudom látlak még,

s érezni fogom még ajkad, s csókjaid ízét,

kezed melegségét, szád érintését.

ölelésed mámorát, s illatod szelét..

Eldöntöttem, én már hamisan többé nem ígérek,

de azt biztosan tudom, hogy soha nem feledlek téged!